This post is part of a series called Kína Nepál India
Show More Posts
NEPÁL – INDIA határ átkelés, vám, tuktuk riksa Varanasiban
Eljött ez a nap is.
Elindultunk India fele.
Reggel 5.30-kor kelés majd reggeli után indulás Chitwanbol, az iroda saját klimamentes új buszával.
Nepálban nincsenek klímás buszok, ennek ellenére láttam egyet..
A busz egy éves volt, de a ventillátorok nem működtek, és a megbízhatóságval is gondok voltak. Egyik nap alólunk is kidőlt de volt más…
A busz a határig vitt, ahol riksákba pakoltuk a cuccainkat majd elindultunk gyalog. Dél körül az irtózatos napsütésben, fullaszto melegben.
A határ egy vicc volt, két papírt ki töltöttünk, majd a megfelelő pecsetek után mehettünk.
Ha nem mutatják meg hol az indiai immigration simán elmentünk volna mellette. A meleg, tömeg, hangzavar, bűz itt mar kezdett a csúcsra járni, kezdtem érezni, hogy India nem vicc, és az összes figyelmeztetésnek volt alapja.
A határtól ismét gyaloglás a terepjarókig. Régi Mahindra volt, 6-7 üléses, dízel. Semmi se működött benne ( Klima, műszerfalon semmi, stb. ) de az auto működött rendületlenül.
Az út ízelítő volt a szegény Indiából. Nagyon szegény, koszos környéken haladtunk keresztül, sajnos elég gyenge képeket tudtam csak készíteni. Eleve gyorsan (relatíve mert itt a hatvan is száguldás ) mentünk, no meg az ablakok is koszosak voltak, és felül is és alul is egy sötét csík volt az ablakra ragasztva.
Mivel nem volt klíma, ablakok lent, de kint olyan hőség volt, hogy szabályosan égette a kezemet az aszfaltról visszaverődő hőség.
Apropó aszfalt. Sokkal rosszabbak az utak mint Nepálban. És ott sem volt német minőség…
Étkezés eddig a legmeredekebb volt.
Reggeli a szállóban, ebédre pakoltak hideg kaját, de semmi extra. Vizet vittünk magunkkal, de dél körül mar ihatatlan volt minden, és nem volt hol vásárolni semmit.
A terepjározás emiatt egy borzalom volt, meleg, hőség, por, és forralt víz…
Amint megérkeztünk a vonat állomásra már teljesen kimerültünk mindannyian.
Kimondottan szóltak hogy ne vásároljunk nem ellenőrzött üzletből semmit, de sajnos messziről tettünk erre. Állítólag mindent pancsolnak, meg a coca colat is, de őszintén leszartam.
Amint beértünk a ventillátorok által hűtött váróterembe, azonnal vettem egy kólát… Fertőtlenítés gyanánt is, mert eddig jó volt.
Hozzá kell tennem, hogy fél éve nem ittam kólát, de most kimondottan jólesett.
A vonat egy borzalom, arra nincs kifejezés.
Különböző kategóriák vannak. Van álló vagon, van ladikas, és van deszkás is, amelyet lefotoztam az állomáson. Természetesen mind klíma nélkül. A mi vagonunk volt az egyetlen klímás, kényelmes ülésekkel. Itt utazott a helyi közép, felső közép osztály …
A jegyekkel is olyan kavarodás volt, hogy azt hittem sose érünk oda már. Minden állomáson fel akartak állítani, de a kalauz sakk tudománya ámulatba ejtő…
Este megérkeztünk Varanasi vonatállomásra. Döbbenet ami ott fogadott. Emberek, gyerekek a peronon a földön aludtak, köztük kellett szlalomoznunk a csomagokkal.
Hajléktalanok, kéregetők mindenhol , alig tudtuk távol tartani magunkat tőlük, állandóan tapogattak mindenkit.
Busszal a szállóba… De milyen út volt. Akkor még nem tudtuk mi var ránk másnap.
Este a szállóban vacsoraztunk ahol klimatizált étterem volt, nem olcsó árakkal, de az otthoniakhoz képest nem volt drága.
