Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy dolgozhattam az SS Britanison, amely egy 1931. október 10-én vízre bocsátott luxus óceánjáró volt.
Emlékszem nagy nehezen kijutottam Miamiba, millió papírt el kellett intézni, vízum, repjegy, stb. Nem volt egyszerű akkoriban internet nélkül.
Felkerültem a hajóra, elvégeztem a sok biztonsági kurzust, elsősegély tanfolyamokat. Kb az első hetem vége felé jött a hír, hogy a hajót eladták. Én meg ott voltam 17 dollárral a zsebemben, mert annyi volt az első heti fizetésem. Csak néztem, hogy ez mi, hogy jutok ki ebből a slamasztikából. Egy világ dőlt össze bennem.
Fogtam magam, gyorsan kinyomtattam pár CV-t és szerencsémre a Miami kikötőben volt akkor az összes társaság irodája. NCL, RCCL, CARNIVAL, CELEBRITY.
MIndenhova elvittem a papírokat, és reménykedtem. Eltelt 1 hét, 2 hét, semmi. Közben a nagy fizetésem elfogyott a sok telefonálásra, mert minden kikötőből hívtam a cégeket és érdeklődtem, hogy mizujs.
Az utolsó, 4. héten, már nem is tudtam mi lesz velem, mert ha nincs munka akkor raktak repülőre és irány haza.
Emlékszem Playa del Carmen főterén voltam, akkor még ott kötöttek ki a hajók voltam és utolsó dollárral vettem telefon kártyát, amivel fel tudtam hívni Miamit.
Elsőként a Norwegian-t hívtam, konkrétan Wendy Carassale managert,(azóta is emlékszem a nevére) aki legnagyobb örömömre mondta hogy fel vagyok véve, vasárnap mehetek Ft Lauderdale-ba a Dreamward-ra. Akkorát ordítottam örömömben, hogy szerintem a kis mexikóiak azóta is azon tanakodnak, hogy mi bajom lehetett, amikor látnivalóan semmi bajom nem volt, senki nem bántott.
Ezen a képen középen van Wendy mellette meg két kaszinó menedzser , akikkel együtt dolgoztam évekig a hajókon.
Egy kis történelem:
Az SS BRITANIS volt a harmadik a Matson Lines “White Flotta” négy hajója közül, és 1994 októberétől 1994 novemberéig a legénység tagja voltam. A Britanison dolgozni egyedülálló élmény volt számomra, mivel ez volt az első tengerjáró hajóm.
Az SS Britanis egy csodálatos hajó volt, gyönyörű belső terekkel és fényűző kabinokkal. A második világháború alatt csapat hajóként szolgált, később tengerjáró hajóként használták a Karib-tengeren télen, nyáron pedig Európában. 1982 májusában a Britanis kisebb, 1200 utas befogadóképességével New York és Bermuda között cirkált.
1986-ban a Britanis nagyjavításon esett át. Nyolc éven át szolgált a karibi tengeren 1994. november 19-ig, amikor is az Egyesült Államok kormánya átvette hogy a katonai személyzet úszó laktanyája legyen a kubai Guantánamo-öbölben.
Sajnos karbantartás után 1998-ig horgonyzott, amikor eladták a liechtensteini AG Belofin Investments-nek, és átkeresztelték Belofin-1-re, a Britanist pedig 2000-ben eladták a selejtezésre. Az út során a hajóba víz került, és végül a vontatóhajó legénysége elengedte, utána felborult és elsüllyedt a dél-afrikai Fokvárostól mintegy 50 tengeri mérföldre délre, 2000. október 21-én.
A mai napig nosztalgiával gondolok a SS Britanisra, mert ez volt az első tengerjáró hajó, amelyen valaha dolgoztam. A tapasztalat rengeteg tudást és karrierem formálását biztosította számomra, és mindig szeretettel fogok visszaemlékezni a hajón töltött időre.
Az alábbi videóban kb a 7. perctől lehet látni a kaszinót ahol dolgoztam a hajó utolsó napjáig.
