This post is part of a series called Kína Nepál India
Show More Posts
VARANASI
Délután indulás vonattal Agra irányába.
A pályaudvar szerintem a világ legkoszosabb, legszegényebb, legnyomorultabb helye.
Mar fotózni sem volt kedvem, annyira kerülgetett a hányinger. Az hogy a sínek tele voltak emberi ürülékkel, mindenki ott végezte a dolgát ahol épp rájött. Ezt szerintem sosem fogom megszokni, erre nincs mentség.
A vonat klimatizált volt, de sokkal rosszabb mint a kínai.
Szokás szerint mindig ittunk egy kis pohár rumot lefekvés elott, együtt, megünnepelni hogy túléltük a mai napot problémák nélkül.
Abban a percben berobbant az ablak, egyik cseh utastarsunkat telibe találva.
A teljes jobb karján sebesüléseket szenvedett, elég keményen vérzett, ketten álltak neki elallitani a verzest. Közben a lábam elott egy tenyérnyi kő hevert, amivel betörtek az ablakot. Az ablak vastag, dupla üveges, de a kő simán átment rajta.
Szerencsére a sérült doki volt, aki hamar felmérte hogy nincs komolyabb baj, így minden ok.
Sajnos a kalauz mar nem volt ennyire ok. Az igaz hogy a következő állomáson hívott orvost (nem volt rá akkor már szükség ) de segíteni mar nem akart az áthelyezésben, ott kellett aludni az üveg törmelékek mellett..
Reggel megérkeztünk New Delhibe ahol körbejártuk a várost busszal, megnéztük a parlamentet India kaput stb.
Ez a része a városnak teljesen civilizált, rend, tisztaság mindenhol.
Este vacsora egy szikh étteremben, ahol eddigi legfinomabb indiai ételeket ettük.
