Erről rég akartam írni, de valahogy soha nem került sor erre.
Soha nem volt kellemetlen a kapcsolat, mindig nagyon figyelek hogy udvariasan beszéljek velük, ahogy ők is teszik velem. Emiatt inkább viccesek a történetek, mint kellemetlenek.
Mondom neki, most szólsz? Láttam a tükörben, hogy nem volt autó mellette, így nyomtam a gázt és imádkoztam hogy az éjszakát ne a börtönben töltsem. Szép lassan lenyugodtam, láttam hogy senki nem követ, de a visszapillantó tükröt kopásig nézegettem.
checkpoint
2019 Zimbabwe
Afrikai utunk alatt is találkoztunk rendőrökkel, Botswanában illetve Zimbabwéban.
A semmi közepén, egy kis faluban megállít a rendőr, csekk miszter.
Mondom oké, mit szeretnél… hogy dokuments. Odaadom a fénymásolt jogsimat és útlevelemet (soha nem adok eredeti papírokat a rendőröknek) látom igazából nem is érdekli, hanem az autót fürkészi, mibe lehetne belekötni.
Mivel az autó kölcsönzött, igaz Dél Afrikában de hát az a szomszédjuk 🙂 nem hittem volna hogy bele tud kötni valamibe. Járja körbe az autót és mondja ször thisz isz problem. No …… itt mondott valamit amit nem értettem.
Közben mutogatott az autó elejére. Mivel nem beszélt angolul, nagy nehezen jöttem rá mit akart. Afrikában minden pickup hátulján és elején kellene lennie egy piros fehér csíkozott festésnek. Na ezen az autón elől nem volt, de ahogy elnéztem másoknak sem volt.
Akkor már tiszta volt hogy mire megy ki a játék, és elkezdtem nem érteni hirtelen angolul.
Mivel nem siettem, várakoztam, kiváncsi voltam mit szeretne. Mondott valami számot, azt hitte hogy megijedek és kifizetem. Ott álltam mellette a 196 centimmel és néztem le rá a 155 centijére és mondom hogy mit szeretnél… monej ször.
Na azt nem kapsz, mert csak át akarsz cseszni, a sok napon álldogálás az agyadra ment.
Hátramentem és fogtam egy félliteres palack vizet és odaadtam neki. Legnagyobb meglepetésemre úgy megörült, mintha megnyerte volna a lottó főnyereményt. Még a haverjának is kért egyet és intette hogy mehetünk …
Videók az afrikai utunkról ITT
BOTSWANA 2019
Kedvenc afrikai országom, a legjobb utakkal, infrastruktúrával és legjobb rendőrökkel.
A sebességhatár itt 110km/óra, de a táblák nagyon random módon vannak kitéve, tehát sose lehet tudni hol mennyivel lehet menni.
Egy nagyon hosszú szakaszon, nyomtam neki rendesen, sok km volt még előttünk. Egyszer csak látom hogy egy rendőrségi pickup áll a szemben lévő sávban, háttal nekem. Persze azonnal lassítottam, mondom na megúsztam, mert háttal áll nekem , szóval a szembejövőket méri.
Kiugrik afrikai gyorsasággal elém, és közli velem hogy sir going too fast.
Mondom neki, ha jól tudom a limit 110 a limit. Nem nem, 90, nem láttam a táblát korábban? Kérdem hol ? Hát 25 km-el korábban, ahol a nemzeti park kezdődött. Nézek rá, mondom én azóta ebédeltem, vécéztem, aludtam egyet, rég elfelejtettem hogy volt ilyen tábla 🙂
Nos nem vitatkoztam, elkezdte írni a büntetést egy nagy A4-es nyomtatványra.
Amikor megláttam hangosan felnevettem, kérdi mi van. Mondom, kimondottan örülök, hogy megbüntetett, mert legalább lesz ilyen emlékdiplomám róla 🙂 Ő is mosolygott, és megmutatta milyen profi kamera rendszerük van, elől 2, hátul is db kisméretű kamera, összekötve a monitorral.
Jót dumáltunk még egyet a világ dolgairól, majd nagy barátságban elváltunk. Nagyon jó élmény volt, és az a kb 12 dollárnyi büntetés megérte az utolsó centig az egész élményt.
ROMÁNIA 2023
Az id.n végre sikerült eljutni a Transfogarasi hágóra ismét, de a legfontosabb hogy a megfelelő autóval. Eddig voltam egy Dusterel, illetve egy harmatgyenge Peugeot 3o1 el, ami alig volt 77 lóerős.
Most végre a kis 37oes Nissannal mentünk ami kiváló választás.
Szebenből indultunk és egy körforgalom előtt leintettek a rendőrök, amit nem nagyon értettem a kétsávos úton, mert kb 75-el haladtam a 7oes táblánál.
Mindegy, megállok, mondom buna ziua és odaadom a papírokat, erre udvariasan mondja hogy gyorsan mentem “ác mers kuviteza 75”. Kérdem hogy 75 az nem olyan sok hetvennél, de ő azt mondta bizonytalanul hogy dehát 5o-es tábla volt.
Na mindegy eltelt jó 1o perc is , már találgattuk, hogy mekkora lesz a büntetés, amikor visszajött egy teleírt A4-es papírral és legnagyobb örömömre azt mondta hogy most megúsztam egy figyelmeztetéssel.
Ennek nem kicsit örültem, mondtam is neki, hogy köszönöm szépen de a legjobban az összeírt A4-es papírnak örülök, amely megy a Botswanai papír mellé.
Nagyon jólesett, hogy nem büntetett meg, és ez egy nagyon jó pont marketing szempontból is, mert íme írok róla…
Ha még eszembe jutnak rendőrségi happeningek, akkor majd frissítem a posztot..
