Mongol Rally 2015 – Türkmenisztán 1. nap

Egyedüli autóként a határon, 4 órán keresztül 15 hivatalnoknak munkát adtunk. Szerintem nem tudjátok elképzelni mi tarthat ennyi ideig. Tehát képzeljetek el 12 ablakot, 25 pecsétet, 1 kg papírköteget és pénz, pénz, pénz.
Ha ráértek, akkor olvassátok tovább 🙂

1. ablak – megnézték az útleveleket, valamit írtak a könyvbe. Kaptunk egy papírt mennyit kell fizetni és a 2. ablakhoz küldtek.
2. ablak – 12 dollárt fizettünk személyenként, nem tudjuk miért. Kaptunk elismervényt pecséttel és aláírással és visszaküldtek az 1 sz. ablakhoz.
1. ablak – elvették az elismervényt és pecsételtek az útlevélbe. A 3 számú ablakhoz küldtek.
3. ablak – elvették az útlevelet és egy könyvbe írtak valamit. Vám papírokat kellet volna kitölteni, de mivel csak türkmén nyelven voltak, csak néztünk mint a szamár az új kaput. Egyik hivatalnok segített kitölteni, majd a 4 sz. ablakhoz küldött.
4. ablak – Lefénymásolták az útlevelemet, és az autó papírjait, majd megint egy nagy könyvbe írtak valamit. Kaptunk egy nagy papírt amit 3 x lepecsételtek, majd az 5 sz. ablakhoz küldtek.
5. ablak – Minden papírt elvettek, és mindent lepecsételtek és aláírtak. A nagy papíron már 3 pecsét volt. Majd a 6 sz ablakhoz küldtek.
6. ablak – Ide csak én mentem a nagy papírral. Kaptam még 2 pecsétet.
7. ablak – Zárva volt. Asszondja a vámos hogy ott a telefonszám, hívjuk fel. Amikor meglátta a fejemet, inkább ő hívta. Kb félóra múlva megjött a hivatalnok, megkötöttük a biztosítást az autóra, majd kiszámolta mennyi az annyi adó. Pontosan 147 dollár, majd mehettünk a 8 sz. ablakhoz
8. ablak – Veterinár – állatorvos. Ezt nem értettem, de ő csak egyet pecsételt. Már annak is örültem, hogy nem kerül pénzbe.
9. ablak – Karantén. Hátezmi? Már kezdtem megijedni, hogy bezárnak minket pár napra. Szerencsére ő is szerelmes volt a pecsétjébe, tehát használta boldogan
10. ablak – Mindent megnéztek ismét és szorgalmasan írtak mindent egy másik könyvbe. Ingyen.
11. ablak – Megint minden papírt elvettek, könyvbe írtak valamit majd valamilyen kvitanciát adtak. Mehettünk a 12 sz. ablakhoz
12. ablak – Kaptunk egy papírt hogy fizessünk hídpénzt, 20 dollárt. Nem is volt híd a közelben. Szerintem kikötői illeték volt, de ők csak hídnak hívták. Mehetünk fizetni.
2. ablak – A hölgy elvette a pénzünket, hisz mi vittük a kiló fizetnivaló papírt neki. 170 dollár, + felszámoltak 2 dollár banki költséget. Nem is láttam bankot. Ismét a 12 sz ablak jött.
12. ablak – Elvette az elismervényt és azt mondta “eto vsjo” Azaz mehetünk.

Ja és minden egyes ablaknál kérdezték, hogy honnan jövünk, merre megyünk.
Sehogy se fért a kicsi agyukba, hogy lehet hogy én magyar vagyok ő szlovák, és házasok vagyunk.
Az EU lényegét, hogy nincsenek határok, már el se magyaráztam neki. Minek?

Mivel ezek nem is tudták, hogy a franciák autókat is gyártanak, nem is tudták leírni az autó nevét. Pejo-nak írták, azóta mi is annak hívjuk 🙂

Az utolsó finomság, hogy az autót még nem ellenőrizték, várnunk kellett a vámosokra.
Mivel közben  váltás volt, az újak nem tudtak hogy mi ott kint rájuk várunk.
Bemetünk szólni hogy hé, rátok várunk baszki. Ők ott bent sziesztáztak, dinnyéztek.
Aztán az egyik kijött unott arccal, kaptunk tőle is egy pecsétet búcsúzóul, aztán mehettünk.
Ja még volt 2 kapu, ahol szintén útlevél csekkolás volt, aztán nyílt a sorompó és SZABADSÁG :)Mindez kb 4-4,5 óra alatt.
Tehát ezután nem fogok a hazai bürokráciára panaszkodni soha többet 🙂

 Végre kint voltunk a kikötőből és a közeli Turkmenbashi városába mentünk pénzt váltani.