Adatok: Lakosság 31,500,000 fő, Területe 447 400 km²
Üzbegisztán Magyarországnál csaknem ötször nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott.
Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa, fővárosa, Taskent a térség legnagyobb városa, infrastrukturális központja. Üzbegisztán rendelkezik Közép-Ázsia legtöbb történelmi örökségével, területén található Szamarkand és Bukhara, a régi Turkesztán legjelentősebb kultúrközpontjai. Itt volt az egykori Szogdia, és ezen a területen haladt végig a Selyemút is.
Még a türkmén- üzbég határ előtt, a türkmén oldalon Farabnál volt egy híd. Legalábbis azt hittük, hogy híd.
Naná hogy fizetni kellett.
Farap ponton bridgeThat was min 15 cm gap
De akkora szintkülönbségek voltak az elemek között, hogy azt hittem felakadunk.
Főleg amikor láttam, hogy jön szemben a kamion az én sávomban, megállás nélkül. Alig bírtam kikerülni.
Mondja a rendőr hogy 20 helyi pénz. Mondom neki, ok, ez nem is olyan sok. Erre átküld a másik ablakhoz hogy még 10 dollár. Na ez már kezdett sok lenni, erre megint mondja hogy 2 dollár banki illeték.
Minden a lehúzásról szól ebben az országban.
Gondoltam ennyi pénzért legalább a Golden Gate hídon fogunk átmenni.
Erre fel egy sima, a napóleoni korból visszamaradt ruszki ponton hídon kellett átmennünk.
Határnál megint írogattak a könyveikbe, de már nem annyit. Legnagyobb bánatomra a hétpecsétes papírt elvették 🙂
Az üzbég határ csak 1,5 óra volt. Itt is volt 6 ablak, de gyorsabban ment. Ja és totál ingyenes volt.
Találkoztunk egy román rallys csapattal, őket jobban átnézték.
Nálunk a gyógyszereket nézték meg, kodeint kerestek. No meg a notebookot, mobilt nézték át, szexuális anyagot keresve 🙂 Át akarta nézni az összes képet, de amikor mutattam neki, hogy többezer kép van a gépemen, visszaadott mindent 🙂
Mai ebédünk47CÜzbég határ
Este megérkeztünk Bukharába, és elfoglaltuk a világ legjobb szálloda szobáját 🙂
Egy kis séta a városban, és végre internet 6 nap után….
Hotel Amelia Bukhara
A legjobb szállásunk eddig.
15. nap Bukhara – pihenés, városnézés
Másnap reggel eddigi legjobb reggelinket kaptuk, hű nem volt semmi.
A reggeliző szoba a 15. Századból való, eredeti díszítéssel.
A recepciónál beváltottunk 100€-t és kaptunk egy hátizsáknyi pénzt. 450.000 som, a helyi pénz. Mondom beváltok még 150-et és milliomos leszek 🙂
Egész nap a városban jöttünk mentünk a nagy melegben, az egyik helyen találtunk egy német kávézót ahol finom presszót es cappucinot ittunk.
Aztán amikor az 50 fokos melegtől kidőltünk, visszamentünk a szobába, hűsölni és a blogot írni.
relax
Nem tűnik nagy dolognak, de minden nap 1-2 órát foglalkozunk ezzel, a képeket rendszerezni, átmásolni, szöveget megírni, majd a lassú neten feltölteni a netre…
Bukhara a selyemút egyik legfontosabb állomása volt.
Az épületek mind eredeti állapotban megmaradtak, nagyon érdekes volt járni közöttük.
Nem tudtam mi ez, tehát teljesen úgy léptem be, hogy hú most mi lesz.
Kaptunk egy törölközőt és bevittek egy pince helyiségbe ahol nagyon meleg volt. Nők es férfiak külön.
Kb 15 perc múlva lemostak valami érdes ronggyal, még jó hogy előtte nem égtem le a napon.
Ekkor egy lavor vízzel pofánvágtak, teljesen váratlanul. Utána még kétszer.
Egyből arra gondoltam vigyorogva, hogy mit szól a párom ehhez, aki köztudottan utálja ha vizes a haja. Ettől egyből jó kedvem lett 🙂 gonosz vagyok, tudom, csak azt sajnálom hogy nem láttam amikor nyakon öntik 🙂
Na vissza a masszázsra.
Kezdésnek klasszikus masszázs, majd elkezdte nyújtani az izmaimat, de úgy hogy ropogott mindenem, fura hangok jöttek ki belőlem 🙂 most a párom vigyorgott, tuti. Azt se tudtam hogy a végtagjaim ilyen mutatványokra képesek.
Utána bekentek gyömbérrel és hasrafekudni a meleg lávakőre. 20 perc után nem tudtam eldönteni mi ég jobban, a hátam, vagy a hasam.
A végén úgy vártam a hideg vizet mint a messiást.
A végén egy kis teázás és beszélgetés a helyiekkel, illetve volt egy francia pár is.
Érdekes élmény volt na.
Este vacsora a tó mellett, élő üzbég play back zene mellett 🙂 de jó volt.
