This post is part of a series called Mongol rally 2015
Show More Posts
- Mongol rally 2015 – A kezdetek
- Mongol Rally 2015 Új fejlemények
- Mongol Rally 2015 – vízumok és szponzorok
- Mongol Rally 2015 – Az autó felkészítése
- Mongol Rally 2015 – Indulás
- Mongol Rally 2015 – Románia – Bulgária
- Mongol Rally 2015 – Törökország
- Mongol Rally 2015 – Grúzia
- Mongol Rally 2015 – Tbilisi – Baku
- Mongol Rally 2015 – Azerbajdzsán
- Mongol Rally 2015 – Ferry Baku – Turkmenbashi
- Mongol Rally 2015 – Türkmenisztán 1. nap
- Mongol Rally 2015 – Ashgabat, Gate to Hell, Mary
- Mongol Rally 2015 – Üzbegisztán, Bukhara
- Mongol Rally 2015 – Bukhara, Samarkand
- Mongol Rally 2015 – Dushanbe – Khorog, Pamír highway 1. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Pamír highway 2. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Tadzsikisztán – Osh, Kirgizisztán
- Mongol Rally 2015 – Helyzetjelentés, autók
- M41 Pamir highway az 1200 km hosszú pokol
10. -11. nap Kaszpi tengeren
Avagy hogyan vegyünk kompjegyeket.Volt egy telefon számunk amit hívnunk kellett, ő volt a PORT Agent aki intézi a komp jegyeket. Reggel hívtuk azt mondta hívjuk délután. Délután azt közölte, hogy nincs komp aznapra. Közben tudtuk hogy Alatrol indul egy, mert reggel a recepciós kinyomozta.
Na mindegy később hívtuk, akkor is azt mondta hogy semmi. Elmentünk várost nézni, illetve szállást keresni.
Keresgélés közben jött egy SMS hogy mégis indul hajó, azonnal menjünk Baku kikötőbe hogy fizessük ki a díjat, majd nyomás Alatba ami kb 60km- re van. Nem volt egy sétagalopp az út odáig, szerencsére autópálya volt.
A kikötőben találkoztunk 2 csapattal, újzélandi srácokkal. Közben kiderült, hogy ők Kazahsztánba mennek ami egy kicsit bántott, mert egész jól kijöttünk egymással.
Keresgélés közben jött egy SMS hogy mégis indul hajó, azonnal menjünk Baku kikötőbe hogy fizessük ki a díjat, majd nyomás Alatba ami kb 60km- re van. Nem volt egy sétagalopp az út odáig, szerencsére autópálya volt.
A kikötőben találkoztunk 2 csapattal, újzélandi srácokkal. Közben kiderült, hogy ők Kazahsztánba mennek ami egy kicsit bántott, mert egész jól kijöttünk egymással.
Alatban a kikötőben ismét találkoztunk a két csapattal.
A vámosok kértek valamilyen papírt, amit a PORT Agent elvett tolunk. Várnunk kellett rá, de aztán minden ok volt.
Az autó elején van egy nagy térkép amin az útvonalunk van.
Ez volt a legjobb dolog amit kitalálhattam…. Mindenki nézi, beszélgetnek, csodálkoznak. Nagyon jo alkalom egy beszélgetés elindítására.
A kikötőben várnunk kellett a vonatra, ami a kompra került.
Ahogy fent volt, mi is mehettünk. Közben összebarátkoztunk a matrózokkal 🙂 adtam nekik egy egy féldecis borovicskát illetve vodkát.
A hajón volt kabinunk foglalva, de ők felajánlottak 30 dollárért a sajátjukat, ami szép és jó volt, de nem volt klíma benne.
Ezeket a sorokat a kabinban írom. Most kb 45-48 fok van, és egy kis ventillátor forog itt teljesen értelmetlenül. Hűvösebb nem lesz. Pedig éjfél van.
A matrózok szerint nem vagyunk normálisak hogy Türkmenisztánba megyünk, mert ott sokkal melegebb van, általában 50 fok van. Szerintem a 45 fokhoz képest nem nagy durranás az az 50 fok 🙂
A hajó egyik motorja nem működik, tehát a 8-10 órás út most 18 órás lesz. fasza.
De nekem tetszik, a kabin nagyon jó, az az érzésem mintha ismét huszonéves lennék a Karib tengeren. De ott volt klíma 🙂
Másnap reggel kiderült hogy jó a motor, csak spórolnak az üzemanyaggal 🙂 Ezert megyünk lassan, 12 óra helyett 24 órás az út. Aztán mégiscsak 30 órás lett.
Ami nem baj, mert így reggel 6.30 ra értünk Turkmenbashi kikötőjébe. Ott aztán kezdetét vette a belépési procedúra, amiről a következő posztban írok.
Ki ne hagyjátok, ilyet máshol a világon nem lehet tapasztalni.
Ki ne hagyjátok, ilyet máshol a világon nem lehet tapasztalni.
