- Mongol rally 2015 – A kezdetek
- Mongol Rally 2015 Új fejlemények
- Mongol Rally 2015 – vízumok és szponzorok
- Mongol Rally 2015 – Az autó felkészítése
- Mongol Rally 2015 – Indulás
- Mongol Rally 2015 – Románia – Bulgária
- Mongol Rally 2015 – Törökország
- Mongol Rally 2015 – Grúzia
- Mongol Rally 2015 – Tbilisi – Baku
- Mongol Rally 2015 – Azerbajdzsán
- Mongol Rally 2015 – Ferry Baku – Turkmenbashi
- Mongol Rally 2015 – Türkmenisztán 1. nap
- Mongol Rally 2015 – Ashgabat, Gate to Hell, Mary
- Mongol Rally 2015 – Üzbegisztán, Bukhara
- Mongol Rally 2015 – Bukhara, Samarkand
- Mongol Rally 2015 – Dushanbe – Khorog, Pamír highway 1. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Pamír highway 2. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Tadzsikisztán – Osh, Kirgizisztán
- Mongol Rally 2015 – Helyzetjelentés, autók
- M41 Pamir highway az 1200 km hosszú pokol
17. nap Bukhara
Reggel szomorúan hagytuk ott a szállást, és finom reggelivel búcsúztunk Bukharától.
De azért meg előtte megnéztük Izmail Samani mauzóleumát. Azt olvastuk hogy ez közép Ázsia legfontosabb műemléke. Nagy csalódás, egy üres szögletes épület semmilyen infoval, belépőt kellet fizetni. Bent meg semmi, csak egy új kripta.
Na mindegy, mivel a mauzóleum a helyi vidámparkban volt, megnéztük azt is.
Ehhe ilyen retró vidámparkot se lát gyakran az ember. Kb mint a pesti vidámpark volt a hetvenes években.
Mivel volt ott egy kis majom láncon, Pat nagyon happy lett. Ott szórakozott vele, alig akart eljönni Viki majomtól 🙂
18. nap Samarkand
Az úticél Samarkand volt, ami alig 278 km-re volt Bukharatól.
Egy kis B&B panzióban szálltunk meg, közvetlenül a belváros mellett. Wifi holvoltholnemvolt 🙂
Samarkand nagyobb mint Bukhara, 360.000 lakosa van. De nem annyira szép, hiányzik a meghittség.
A főtér le volt zárva, mert valamilyen ünnepségre gyakoroltak a táncokat.
Minden nap látunk esküvőket. Ma se volt másképp. Viszont ma behívtak és tancoltunk egyet. Más rallysok, a román csapat is ott ropta a táncot.
Kb 250 km helyett 450 km út vár ránk holnap. Ehh.
Eddig itt voltak a legkedvesebbek az emberek.
Viszont az este tudtuk meg, hogy 40 km út helyett 450 km vár ránk. Ugyanis a tervezett határátkelő már 10 éve zárva van. A francba…
És itt jött a legnagyobb probléma. Nem volt elég benzinünk. Ugyanis az itt nagy probléma.
Mindenhol van benzinkút, de sehol sincs benzin. Itt minden autó gázzal működik.
Ugyanis itt is vannak korrupt politikusok, akik úgy döntöttek, hogy mindenki járjon gázzal, és emiatt nincs benzin majdnem sehol.
Feltűnő volt, hogy milyen sok gázkút van. A helyiek nem panaszkodnak, mert olcsó a gáz.
Megkértünk egy taxist hogy vigyen el egy kúthoz ahol van benzin. El is vitt, de csak 80-as benzin volt. Nem tankoltam, hanem tovább kerestem. Sajnos már csak benzingőzzel mentünk, amikor találtunk egy másikat, ahol szintén csak 80-as volt. Tankolnom kellett, nem volt más választásom.
Legnagyobb meglepetésemre az autó szépen ment vele, talán egy kicsit gyengébb volt, de nem nagyon érezhetően.
Párbeszéd:
Az utak eléggé rossz állapotban voltak. De nemcsak ez volt a baj, hanem, hogy nincsenek táblák, semmi sincs kijelölve. El is tévedtünk rendesen, akkor vettük észre hogy gond van, amikor ott állt egy tábla hogy Afganisztán 10 km…
Az utak tényleg katasztrófális állapotúak. Nagyon lassan haladtunk. Nem hittem volna hogy a mongol utak már Üzbegisztánban kezdődnek.
Nagyon sok az ellenőrző állomás, itt meg is állítottak mindenhol és minden adatunkat a nagykönyvbe írták.
Este a sötétben már elegem lett ebből, és a rendőr világító pálcikával ott hadonászott, de nem álltam meg.
A visszapillantó tükörben láttam ahogy ott ugrál és sípol de leszartam, nem volt kedvem ott álldogálni, tudva hogy még 200 km van hátra és már sötét van.
Aztán ott izgultunk hogy jönnek utánunk és vajon mennyi időre zárnak be 🙂
Szerencsére nem jöttek, gyorsan mentünk 🙂
Annyira rosszak voltak az utak, hogy öngyilkosság lett volna tovább menni, ezért kb 10 km-el a határ előtt megálltunk Denauban és ott aludtunk egy szállóban.
Reggel pénzt váltottunk, hogy ki tudjuk fizetni a szállót. Egy helyi piacon váltottunk, az egész falu minket figyelt, nekünk akart segíteni hogy megtaláljuk a helyi pénzváltó főnököt.
Itt ettünk nagyon finom helyi készítésű kenyeret. Hmm de finom volt. 
Elértük a határt. Na amikor beléptünk, azt hittem alaposan ellenőriztek.
Az semmi nem volt. Itt konkrétan szétszedték az autót. Minden egyes dobozt, csomagot, üveget, fogkrémet, MINDENT megnéztek, megszagoltak, megkóstoltak. Ja és egyedül voltam, ugye, mindent nekem kellett ki és bepakolni.
Idegességemben elfelejtettem egy kilépő pecsétet kérni, vissza is fordítottak a kilépő kaputól…. Nem volt egyszerű az egész.
This entry was posted in Ázsia, Körutak, Mongol Rally 2015, Üzbegisztán, Városok, Világ
