- Mongol rally 2015 – A kezdetek
- Mongol Rally 2015 Új fejlemények
- Mongol Rally 2015 – vízumok és szponzorok
- Mongol Rally 2015 – Az autó felkészítése
- Mongol Rally 2015 – Indulás
- Mongol Rally 2015 – Románia – Bulgária
- Mongol Rally 2015 – Törökország
- Mongol Rally 2015 – Grúzia
- Mongol Rally 2015 – Tbilisi – Baku
- Mongol Rally 2015 – Azerbajdzsán
- Mongol Rally 2015 – Ferry Baku – Turkmenbashi
- Mongol Rally 2015 – Türkmenisztán 1. nap
- Mongol Rally 2015 – Ashgabat, Gate to Hell, Mary
- Mongol Rally 2015 – Üzbegisztán, Bukhara
- Mongol Rally 2015 – Bukhara, Samarkand
- Mongol Rally 2015 – Dushanbe – Khorog, Pamír highway 1. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Pamír highway 2. rész
- Mongol Rally 2015 – Murghab, Tadzsikisztán – Osh, Kirgizisztán
- Mongol Rally 2015 – Helyzetjelentés, autók
- M41 Pamir highway az 1200 km hosszú pokol
12. nap Ashgabat, Gate to Hell
Adatok: lakossága 407,000 fő, területe 440 km²
Türkmenisztán fővárosa Ashgabat ( Asgábád) , amely a Kara-kum sivatag és a Kopet Dag hegység között helyezkedik el. Lakossága elsősorban türkmén nemzetiségű, de jelentős számú etnikai orosz, örmény és azeri lakosság is él a városban. Ashgabat a leesik az állam csoportba tartozik. Nincsenek szavak. Észak Korea és Las Vegas keveréke. Más néven „A Fehér város”, vagy „Márvány város”
A fővárosról röviden: 1948-ban egy kilences erősségű földrengés teljesen elpusztította. 110,000 ember halt meg, az akkori lakosság kétharmada.
Az oroszok a saját stílusukban újjáépítették, ami nagyjából paneleket jelentett.
Turkmenbashi hatalomra kerülése után folyamatosan újjáépítették a várost. Jelenleg is, a halála után, építik tovább a várost.
A lakosság havi 300 liter benzint kap, plusz a villany is ingyen van. A gázról nem is beszélve. Így érthető valamennyire, hogy miért nem lázadoznak.
Külföldre nem utazhatnak, türkmén autók nem léphetik át a határt. A kamionok sem. Az árut a határig viszik, oda jön értük a külföldi kamion és viszi tovább.
Minden drága márványból épült, rozsdamentes acélból készülnek még a közlekedési lámpák is.
Az épületek brutális méretűek, aranyozottak, fehérek, márványból készültek. 
Minden csillog villog, makulátlan tisztaság mindenhol. Látszik hogy a pénz nem számít. 
Reggel a városban jöttünk mentünk, ámulva a városon. Ebédeltünk egy bevásárló központban és ami vicces hogy az itteni Subway egy luxus étterem, ahol presszó kávét lehet kapni. Máshol sehol nincs presszó, csak török, vagy Nescafé.
Teljesen használhatatlan a net. Semmi se működik. Se Facebook, se chat programok, semmilyen Google szolgáltatás. Pont mint Kínában.
Pénz.
Eurót felesleges hozni, nagyon nehezen váltják be. Itt a dollár a mindenható.
Szállást is dollárban kell fizetni a turistáknak, helyi pénzt nem fogadnak el.
Délután, pénzváltás közben, összefutottunk 2 másik csapattal, akikkel együtt mentünk utána a pokol kapujához.
Darvaza – Gate to hell
Mire letértünk a sivatagba, már esteledett. Már az első emelkedőnél gondok voltak. Simán elakadtam, mert nem volt sebesség. Gumikat leengedtem, utána lendületből felmentem de a tetején ismét elakadtunk.
Utána a homokban még legalább 3x elakadtunk, de a helyi öreg pali segítségével nagy nehezen keresztül verekedtük magunkat a sivatagon.
Az egyik dűnén akkorát ugrattunk, hogy azt hittem nekünk annyi. De simán mentünk tovább. Nagy élmény volt 🙂 A motortér megtelt homokkal.
10 km utat majdnem 3 óra alatt tettünk meg. A többiek úgy elakadtak, hogy reggelig ott maradtak a homokban. Összesen 9 autó volt ott, ebből csak 5 jutott fel a kráterig.
Mit ne mondjak, megérte a sok szenvedés.
Finom konzerv vacsorát főztünk, iszogattunk egyet a többiekkel.
Sátorban aludtunk, de nagyon meleg volt, alig aludtam 1-2 órát. Hangyák mindenhol, a párom nem aludt nyugodtan:)
13. nap Darvaza – Mary
Reggel simán visszamentünk a főútra, az öreg segítségével.
Együtt reggeliztünk az öreggel és a fiával. Segítettek felfújni a gumikat illetve kaptunk benzint tőlük, ugyanis a tegnap este elég sokat elégettünk a sivatagban. Legközelebbi kút pont 100 km- re volt, nem akartam kockáztatni a sivatagban. Sajnos az országban illegális kannába tankolni, nem tudtunk tartalékolni a benzinből
Az autó nagyon csúnyán szólt, azt hittem valami komoly baja van, de szerencsére csak a motor alatti védő lemez görbült el és hozzáért a motorhoz.
Reggeli brifing , szétváltak útjaink. Bár később még reméltük hogy találkozunk az angolokkal.
A motortér tele volt homokkal, ami szépen magátol eltűnt a főúton 🙂
Innen irány Mary, egy másik megalomán türkmén város.
600 km és egy sivatagi éjszaka után jó volt tusolni, kellemes szobában aludni.
Egy kis adalék a diktaturához.
Maryben az egyik szállóban sikerült netet találni. Kb 15 perc múlva, tökéletes angolsággal odajött egy öltönyös aki megkérdezte mit csinálunk, hova megyünk, hol szereztük a vízumot, mikor kell elhagynunk az országot. Mindent tudott, amit egy helyi nem. Nem volt jó érzés vele beszélgetni. Reméltem nem olvasta a viberes dumát, és nem visznek börtönbe 🙂
15. nap Mary – Uzbegisztán
Reggeli után szétnéztünk még a városban, főleg a piac érdekelt, hogy lássuk hogy élnek a helyiek.
Kb 10 percig bírtuk
Búcsúzásul teletankoltam, soha többet nem fogunk ilyen olcsón tankolni… Hiányozni fog. Nálunk is ennyibe kerülne, ha nem lenne az a sok hülye adó rajta.
8 Euroért tankolni…
Sietnünk kellett mert a vízumunk pár óra múlva lejár és akkor nagy gondba kerültünk volna.
