Peru autóval – Titikaka tó és Puno

Aquas Calientes – Puno,

Kora reggel elhagytuk Aquas Calientes-t és irány Puno a Titikaka tó partján.

Átültünk a vonatozás és taxizás után a Yarisunkba, és elindultunk délre.

Egy darabig ugyanazon az úton megyünk, Cuscoig, onnan pedig Titicaca tó felé vesszük az irányt. Az út nagyrésze 4 000 m magasan visz.

Mivel megszoktuk már a magasságot, senkit nem zavar már a 4 000 méter magasság. 🙂

Az út igazából unalmas, hosszú egyenes szakaszok, volt olyan szakasz, hogy félórán keresztül nem kellett kanyarodni, nyílegyenesek az utak.

Este megérkezünk Puno városba, amely 3 830 m magasan fekszik a Titicaca tó partján fekszik. Lakossága 100 000 fő. Hasonlóan a többi városhoz itt is a főtér neve Plaza des Armas.

 

A mai szállásunk a hostel Homecenter Puno , amely szintén nem drága, viszont hideg. Elég negy volt e káosz a recepción, de aztán minden rendbejött. Megszoktuk már, nem szabad stresszelni emiatt. A szobák hidegek, ezért úgy döntöttünk, hogy csak egy szobát veszünk ki és ketten alszunk egy egy ágyon, hamár nincs fűtés.
A recepciós nagyon segítőkész volt, jól beszélt angolul, végre. Internet nem működött, illetve csak néha néha, de szerencsére a mobilnetünk működik jól, előző nap töltöttük fel a kártyát 10 euroért.

A szobában eszméletlen hideg volt. Mivel most tél van itt, és majdnem 4 000 magasan vagyunk, ez várható volt. De az hogy a szoba nagyon rosszul szigetelt, az ablakok alatt centis rés, na az már nem okés. Félreértés ne essék, mi hozzászoktunk a hideghez, elvégre Donovalyn lakunk, de ez már nekünk is sok. A szobában pár fok lehetett, fejpúpig kellett takaróznunk.

Gyors forró tusolás, és utána három méteres ugrás a 3 paplan alá. Csak így lehet kibírni 🙂

Első este sanos nem volt melegvíz se, ezért este a közeli pizzériában melegedtünk, az emeleten, mert ott jó meleg volt 🙂 Csirkehúslevest ettünk, mert az is forró, illetve nagyon finom.

Titikaka tó – Isla de  Uros

A Titicaca-tó (spanyolul: Lago Titicaca, vagy eredeti nyelven Titikaka) víztérfogatát tekintve Dél-Amerika legnagyobb tava és a világ legmagasabban fekvő hajózható tava, Bolívia és Peru határán.

A tó az Andokban az Altiplanón található, Peru és Bolívia határán. A nyugati rész Peru Puno nevű régiójához tartozik, a keleti pedig Bolívia La Paz megyéjéhez. 8300 km²-es területével a Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb édesvizű tava.
A tó átlagos mélysége 160 m, a legnagyobb mélysége 280 m. A Balatonnál tizenháromszor nagyobb, és közel 4 ezer méter magasan fekszik. A tó évi középhőmérséklete 10 °C körüli. Több mint 25 folyó ömlik a tóba, és 41 sziget teszi változatosabbá. A szigetek közül némelyik sűrűn lakott.

Reggel nem akarunk kibújni a takarók alól, emiatt majdnem lekéssük a reggelit, ami kár lett volna. Megesszük ami maradt, aztán irány a kikötő. A recepción sok hajós utat hirdetnek, nem is olyan drágán. De mivel látom a térképen, hogy nagyon közel a kikötő, inkább nekivágunk gyalog. Ezzel a húzással, kb. a felét megspóroltuk a kirándulásnak. Ugyanis a kikötőben ott a bódé, ahol 10 S + 2,5 S belépő áron mindenkinek megvásároltuk a hajóutat Uros szigetére. Szóval nem árt egy kicsit körülnézni, mielőtt megvesszük az első utat ami elénk kerül. Tapasztalatból mondom, az mindig a legdrágább.

Az időjárás több mint kedvező, süt a nap, 20 fok, élvezzük a vizen való ringatózást. A tengerre emlékeztet…
Megérkezéskor a helyiek üdvözölnek és mesélni kezdik miként élnek, valamint hogy készülnek a szigetek és a házak.

Az alábbi videóban jól látható mindez.

Sajnos sokat nem értettünk belőle, ami nagyon zavar. A lányom ekkor ismét megemlítette, hogy meg fog tanulni spanyolul. Amit csak üdvözölni tudok, mert ez a fontos nyelv hiányzik a családunkból…

Majd az egyik házaspár beinvitál a házukba, és megmutatja miként élnek. Szerencsére pár szót értenek angolul, így tudtunk alapszinten velük kommunikálni. Kézzel szőtt színes szuvenír takarókat, kendőket ajánlanak megvételre. Állítása szerint ezeket ők készítik. Amit kétlek, és később igaza is  lett, ugyanis a szuvenír piacon mindenkinél ugyanezek voltak 🙂

 

Majd a nádból készült csónakra szálltunk, amit ők Mercedesnek hívnak, és elhajókáztunk a központba. Pontosabban toltak egy motorcsónakkal, ugyanis a Mercinek nincs semmilyen motorja.
A központ már modernebb, itt már van étterem, postahivatal, szuvenír boltok. A postahivatal szerintük az egyedüli a világon, azaz nincs más uszó postahivatal a világon.
Megebédeltünk és ittam egy helyi sört ami kimondottan jólesett.

Kipihenten visszatértünk Punoba.
Este a városban mászkáltunk egyet, végre találtunk kávézót, ahol presszó kávé is van. Naná hogy a fodrászat nem maradhatott ki a párom programjából. A fodrász, aki nőnek tűnt, de nem volt az, nagyon kedves volt. 2 hét sivatag után végre jól néz ki, szerinte. Én észre se vettem a különbséget 🙂 Kár volt a 35 solesért, másnap úgyis a sivatagban voltunk ismét. Szóval minek? 🙂 Bocs csajok.

Visszatérve a szállóba ismét küszködtünk az internettel. A recepción ültünk, és ott melegedtünk az egyedüli hőforrásnál, egy gázkályhánál.
Tervezzük a másnapot és a következő napokat, merre menjünk, hány km, belefér-e az időnkbe… Lehet hogy nem tűnik annak, de az ilyen utazás sok szervezést, sakkozást, kompromisszumot igényel. Néha egészen kimerítő  tud lenni. De nem panaszkodunk, mi ezt szeretjük.

 

 

This entry was posted in Autók és utazás, Dél Amerika, Érdekes helyek, Hajós utak, Körutak, Peru, Photo, Tengerpart, Természet, Városok, Világ

• Andes
• lake
• Peru
• Titikaka
• Uros