- Dél Amerikai körút – Lima, Peru
- Peru autóval – San Mateo de Otao
- Peru autóval – Nazca vonalak és rajzok
- Peru autóval – Cusco
- Peru autóval – Machu Picchu
- Machu Picchu napfelkelte timelapse videó
- Peru autóval – Titikaka tó és Puno
- Uros úszó szigetek, Titicaca tó, Puro – PERU – Videó
- Peru – Sillustani, Arequipa
- Peru – Nazca repülővel
- Peru – Huacachina, festői oázis a sivatagban
San Mateo de Otao
Ma elindultunk Lima környéket megismerni, illetve megnézni mit tud a Yaris. A cél San Pedro a mai napon 3,800 m magasan.
Elég kemény emelkedő, ha azt vesszük, hogy most kb 50 m magasan vagyunk.
A navi 98 km-t mutat, ami otthon egy max másfél óra. De itt 4 órát mutatott, ami nem sok jóval kecsegtet. A 10 milliós Limában autózni, méghozzá csúcsidőben, nem egy gyors mutatvány.
A haladást úgy kell érteni, hogy az halad aki többet dudál, illetve jobban nyomul. De nem nyomulni se nagyon lehet, mert hátulról is dudálnak folyamatosan. Szóval, nincs mese, fel kell venni az itteni vezetési stílust. A sávok csak díszből vannak ott, a lámpákat nagyjából betartják, de a gyalogosok mintha nem léteznének. Sok kereszteződésnél nincs semmi, se lámpa, se tábla. Próbálkoztam egy ideg a jobbkezes szabállyal, de aztán hagytam. Mentem mint a többiek.
Egy óra totyogás után végre kezdünk kiérni a városból, és haladunk is. Az a hely ahol laktunk se volt egy rózsadomb, de itt a városperemen nagy a szegénység. Nagyon emlékeztet Ázsiára, annyiban különbözik hogy itt nincs akkora szemét mint pl Indiában.
A főútról letérve egy sorompó állít meg, ahol a perui asszonyság azt igyekezte elmagyarázni, hogy ez az út nem vezet San Pedróba, hanem San Mateo de Oteoba. Nem nagyon volt kedvem visszamenni, tehát maradt ez. Elvégre ez is magasan van…
Aszfaltnak vége lett mint az angolok EU-s tagságának, végig földút volt, meredek emelkedővel. Az autó eléggé szenvedett, nem nagyon bírta, nagyon lassan reagált a gázadásra. Sok helyen ki kellett küldenem a csapatot az autóból, mert hozzáért az alja a bukkanókon. De amúgy rendben volt.
Ahogy egyre magasabban voltunk, végre eltűnt a mindent körülvevő limai köd. Egyszerre az ég gyönyörű kék lett, a nap erősen tűzött. Azonnal jobb kedvünk lett.
Az út eléggé nehéz volt, néha megálltunk egy – egy kis lepukkadt falucskában szétnézni. Sajnos nem nagyon tudtunk velük részletesen kommunikálni.
Közeledtünk a csúcshoz, de sehol senki, csak állatok, lovak és tehenek. Ha ők itt vannak akkor emberek is vannak…
3 507 m magasan avgyunk maikor megpillantjuk ezt a táblát. Sajnos semmi nincs itt, csak pár elhagyatott ház és pár ember az állataival.
Sajnos még egy étterem, kávézó se volt. De nem baj, a kilátás megérte a fáradtságot. 
Fotózás után visszaindultunk, megállás nélkül. Természetesen ismét kifogtuk a dugót, nem is kicsit.
A mai napot egy nagyon finom vacsorával fejeztük be egy közeli kis helyi étteremben.
