- Dél Amerikai körút – Lima, Peru
- Peru autóval – San Mateo de Otao
- Peru autóval – Nazca vonalak és rajzok
- Peru autóval – Cusco
- Peru autóval – Machu Picchu
- Machu Picchu napfelkelte timelapse videó
- Peru autóval – Titikaka tó és Puno
- Uros úszó szigetek, Titicaca tó, Puro – PERU – Videó
- Peru – Sillustani, Arequipa
- Peru – Nazca repülővel
- Peru – Huacachina, festői oázis a sivatagban
Huacachina oázis
A perui sivatag homokdűnéi között elterülő hibátlan kis oázisban, és a köré épült kb. száz lakost számláló aprócska településen közel 450 éve nem esett eső. De amikor mi ott voltunk akkor igen, nagyon keveset, de esett az eső. A pálmaligetekkel övezett Huacachina dél-nyugat Peru Ica tartományában található. Vizét nem a csapadék, hanem egy föld alatt meghúzódó vízfolyam táplálja. A kis oázis-tó vize lassan apad, ezért ma már mesterségesen is táplálják.
Köré amolyan üdülő falu épült kis családi fogadókkal, hostelekkel.
Az egyik legenda szerint egy helyi hercegnő fürdőzés közben megneszelt egy fiatal vadászt, és menekülőre fogta. Köntösének redőiből sivatagi homokdűnék nőttek, fürdővize pedig egy tóvá változott a buckák között.
A másik legenda szerint egy vadász megpillantott egy gyönyörű inka hercegnőt, aki a mai Huacachina dűnéi közt sétálgatott. A hercegnőnél volt egy tükör, amiben csodálta magát séta közben. Mikor meglátta az őt leső vadászt, úgy megijedt, hogy a tükröt eldobta és elmenekült. A tükör szilánkokra tört, és a csillogó szilánkokból lett a mostani oázis, a hercegnő pedig sellővé vált és a tóba ugrott.
Naszóval teljesen mindegy, hogy keletkezett, a lényeg, hogy itt van és mi most mindfelfedezzük 🙂
Nazcaból indulunk, és útközben lefoglaltuk a hely legfontosabb attrakcióját, a sandboardingot. Sandboarding: síelés, boardozás a homokdűnéken, egy deszkán.
Ár: 50S ami nagyjából 15$/fő
Amikor megérkezünk a kis falucskába, csak bámulunk, mint a szamár az új kapunak. Pár ház, szálló és körös körül homokdűnék , mintegy körül ölelve a tavat…
A buggykat hamar megtaláljuk, bekötjük magunkat a versenyautós övekkel. Ez már azért előrevetítette, hogy nem lesz egy sétagalopp az út. A falu szélén megállítanak a rendőrök, ilyen olyan ellenőrök. Ha jól vettük ki munkavédelmisek voltak, mindent ellenőriztek a cégnél, illetve az összes autót megnézték, a papírokat engedélyeket stb. Kb 10-15 perc volt, kibírtuk 🙂
Aztá belevágtunk a őrül száguldásba… Én szokva vagyok a sebességhez, de ez teljesen más volt. Hangos motor, nyers erő, meredek emelkedő. Brutális volt az első pár perc…
Az egyik dűne tetején megálltunk, és az oktató első kérdése az hogy volunteer??? Naná hogy Norbi jelentkezik. Mindenki kap egy boardot és Norbinak megmutatta hogy kell feküdni a deszkán, aztán egyből le is tolta a dűnén 🙂 Köpni nyelni nem tudott, annyira meglepődött.
A gyerekek az összes lejtőn lecsúsztak, több kevesebb sikerrel . Lábon állva kevesebb sikerrel .
Amikor vége lett a sandboardozásnak, jött az igazi buggyzás. Nagyon kemény volt ez az út.
Az út végén, az oázis felett megálltunk fényképezkedni. Ja és az adrenalin szintet csökkenteni, mert nagyon ránk fért.
Délután indulunk tovább Lima irányába….
