Jakarta – Pandangaran Beach
A szokatlan reggeli után elindultunk a nagyvárosból vidékre 🙂 A térkép szerint 330 km áll előttünk, de a navi 8 órát mutat. Huhh ez nem lesz egyszerű út.
Jakarta lakossága 10 millió, de a külvárossal együtt már 30 millió. Ez közlekedésileg nem egyszerű dolog. Még Lima is kisebb ott csak 10 millió az összlakosság. Ja és az se volt egy lányálom.
Magából a városból a kijutás több mint 2 óránkba telt, olyan 30 km lehetett saccperkábé. Eközben az autót szoktam, hisz idő kellett amíg megszoktam hogy minden fordítva van. Nemcsak a forgalmat és a többiek vezetési stílusát kellett figyelnem tehát, hanem a saját autómat is. Indexelés helyett állandóan az ablaktörlőt kapcsoltam be, Pata legalább jól szórakozott ezen 🙂
Hogy még egyszerűbb legyen, a kis motoros izék úgy cikáztak körülöttem, mint a szúnyogok este a Balaton parton… Érdekes módon baleset nem volt, az pedig annak köszönhető, hogy a forgalom borzasztó lassú. Itt a maximális sebesség 80km/h, de az átlag sebesség alig 30-40 km/h . Autópályán 100 km a max, de néhol alig 80.
Még szerencse hogy kicseréltem automatára az autót, mert ha nem akkor reumát beújítottam volna pár nap alatt.
Szerencsére már van egy kis gyakorlatom az ilyen vezetési helyzetekben, szóval annyira nem viselt meg a dolog. Eső volt, átlagban naponta 2x. Egyetlen előnye forgalmilag, hogy olyankor nincsenek motorosok, mindenki félrehúzódik az útszéli kis bódékba.
A biztonság az nekik ismeretlen fogalom. Ketten – hárman – négyen egy motoron, sokszor kisgyerekkel. A fővárosban nem láttunk sisak nélküli motorost, de vidéken sokan nem viselték. Pedig kötelező, direkt rákérdeztem.
Klotyók!!! A párom kedvenc témája : az összeset ki kell próbálnia. Azt hogy nincs papír, néha csak lyuk van a WC helyén,0 megszokta már. De itt amikor a WC-ben le kellett húznia a cipőt és lábat mosni a kútban, az már neki is sok volt. Előbb azt hitte hogy valami imasarok, de amikor meglátta a lyukat, minden tiszta volt. Mivel mi idegenek vagyunk, mindenki minket figyel… gondolom röhögtek rajta, hogy nem tudta mit kell csinálni. Annyira izgult hogy elfelejtett fizetni is 🙂
Este 9 után érkeztünk Pangandaran beach-re. Szállást nem találtuk, annyira ki utcák voltak mindenhol. A navi bevitt a susnyásba, mondom ez nem lehet hogy itt szállás van valahol. Utólag kiderült, hogy de. Mindenkit kérdeztünk, hogy hol a Boutique hotel, de senki nem tudta. Aztán végül csak felhívtuk, és a segítőkés tulaj azonnal jött. motorral persze. Ugyanoda vitt vissza, ahol előtte offroad üzemmódban voltunk.
A szállás kritikán aluli volt, az egész dzsungel állatvilága a szobában lakott, mi már nem fértünk be.
Gyorsan tovább álltunk, és a város központjában egy nagyon szép szállót találtunk, közvetlenül a parton.
A szállodák nagyon olcsóak itt, 2 fő részére 4-5 csillagos szálló reggelivel 30-45 eur között van, ami vicc. Ja és reggelivel, internettel.
DAY 2 at the beach
Ma semmit nem csináltunk, de azt legalább nagyon jól tettük. Reggeli után alvás, sehova nem mentünk csak lustálkodtunk. Eléggé megviselt a hosszú út, időeltolódás és a nagy meleg.
Kora délután kimásztunk a szobából és kibaktattunk a strandra ami a szálló előtt volt. Mit ne mondjak eléggé csalódás volt, azt hittem ennél jobb lesz, hisz itt van a szomszédban Bali, ott meg a legszebb strandok vannak a világon. De nem itt, Jáva szigetén…
A strandon nem lehet leülni, hisz itt mindenki lovagol, motorozik, driftel, focizik. Mindent csinálnak, csak nem strandolnak a strandon.
Ekkor odalépett hozzánk egy helyi és megkérdezte hogy nem akarunk fürdeni a szemben levő beachen? Hát hogy a francba ne akarnánk? Előbb betoltuk a csónakot jó 100 méteren a vízbe, majd egy 3 méteres cunami hullámon átestünk és pár perc csónakázás után ott is voltunk.
Ez se volt sokkal jobb. Itt nem voltak motorosok és lovak, de itt a kövek és korallok miatt nem lehetett fürdeni. Összevissza vágtam/törtem a lábaimat 🙁
2006-ban ezt a várost is tönkretette a cunami. A nagy cunami amiről mindenki tud, az 2004-ben volt, az nem tett kárt akkor. De ami késik nem múlik, 2006-ban őket is meglátogatta mr Cunami, 400 halottat hagyott maga után itt.
A strandon mindenki minket nézett, mindenki akart velünk képet. A helyi turisták többsége, akik a sziget belső településeiről jöttek, sose láttak európai szőke nőt és 2 méteres “elefántot”. Az itteni nők 145-150 cm magasak de a férfiak se nagyon érik el a 160 centit.
Viszont nagyon kedvesek, barátságosak, mosolygósak. Nagyon jól éreztük magunkat közöttük.
Este beültünk a tengerparton levő egyik étteremben és megvacsoráztunk a helyi specialitásokból. Friss kókusz, pinacolada, helyi sör. Mivel az ország lakossága 80%-ban muszlim, ezért nincs alkohol sehol.
Dehogynincs. Van minden, csak meg kell keresni a megfelelő helyeket. Igaz hogy nincs választék, pl sörből csak 1 van, és az is brutális drága. 5 euro egy sör, egy koktél 7 eur nagyjából.
