A Cinque Terre (jelentése öt föld) a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető része La Spezia városától északnyugatra, Porto Venere és Levanto települések között.
Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare.
A partvidék része Levanto és La Spezia egyes részeit is magába foglaló Cinque Terre Nemzeti Parknak. Ez Olaszország legkisebb nemzeti parkja.
Egy szürke csütörtöki napon úgy döntöttünk hogy megünnepeljük a feleségem szülinapját Olaszországban. A Facebookon van egy oldal ahol a világ legszebb képei vannak. Ezt a helyet is ott találta és már régóta említette hogy elmenne oda. Mondtam OK, menjünk. Megnéztem, potom 1300 km kb, Ausztria Németország és Olaszország útvonalon. Indulás pénteken délelőtt …
Este 11-re odaértünk, szállást menetközben intéztünk. Nehéz volt mert minden tele volt, mert az év utolsó turista hétvégéje volt. Egész jó volt a szoba, 70€/éj, Riomaggiore-ban.
Ami külön előny volt, hogy járt hozzá garázs is, nem kellett az autóval foglalkoznunk.
Ha valami itt felesleges, na az az autó. Semmi szükség rá. Van itt vonat, busz, hajó, de legfőképpen a lábaink.
Ez a poszt inkább képekből áll, hisz ez az egyik legszebb része Olaszországnak. Ha nem a legszebb.
Riomaggiore
Mivel késő este érkeztünk, vacsorázni szerettünk volna. Sajnos majdnem minden zárva volt már de azért egy pizzát sikerült felhajtanunk. 🙂
Monterosso del Mare
Ez legnagyobb falu az 5 közül. Itt vannak rendes utak is, parkolás is lehetséges. Néha.
Mindenhol lépcsők, sikátorok, szűk utcák.
Vernazza
Talán a legszebb falu az összes közül.
Idős hölgy volt vagy 90 éves, de minden sétálóval beszélt, volt egy kedves szava mindenkihez. Néha irigylem az ilyen nyugodt, ráérő embereket. Akiket semmi nem borít ki, semmi nem idegesít fel, élik a megszokott rutinos kis mindennapos életüket.
Ott fent volt a főút, egy ideig lehetett menni, útlezárások voltak földcsuszamlás miatt.
Tiszta Amerika. Komolyan. Csak amerikai turisták, több mint a fele fiatal tizen-huszonéves csajok. Hű ha fiatal lennék, tudnám hova kell menni… Brutális mennyi amerikai volt. Ja ezt már mondtam 🙂
Nagyon sok volt a turista, főleg amerikaiak.
Olvastam hogy annyi a turista, hogy már azon gondolkoznak a helyiek, hogy limitálják a turisták számát, mivel annyian vannak, hogy élhetetlen lett a régió a helyieknek.
Van benne valami…
Ott megy a vonat, a házak alatt.
Autóval nem lehet közlekedni, csak hajó és vonat. A hajózás volt a legolcsóbb és legszebb is. Csak 10 €/nap és ott szállsz ki ahol akarsz.
Sokan voltak a hajókon, de minden gyorsan ment.
Manarola
Leglátványosabb falu, talán ezt fényképezik a legtöbbet.
Corniglia
377 lépcső visz fel a faluba. Szerencsére “elnéztem” és az úton mentünk fel, ami nem volt megerőltető. Hosszabb volt az igaz, de könnyebb.
Corniglia 377 lépcső
Kaja – pia
Útközben Ausztriában megálltunk kajálni, rohadt drága azt tudtam. De amikor megnéztem a számlát (leves, saláta csak) és megláttam hogy a presszó kávé 4.10€ kissé feldúlt lettem. Pofátlan osztrákok.
Főleg úgy hogy az olaszoknál mindenhol a presszó 1-1.5€, cappucino 1,5-2,5€
Itt ebédeltünk, kaja átlagos (nem mindig jön be az olasz konyha) de a bor nagyon finom volt. Csak helyi bort ittunk.
Kártyát sehol nem fogadnak, el csak kp.
Na itt vacsoráztunk
Mivel minden sajtos volt, ez maradt nekem.
Voltam pár étteremben, de ez messze veri az összeset, már ami a romantika faktort illeti. Itt nincs az a csaj aki ellent tud állni, semminek 🙂
Vonat belülről. Semmi extra.
Vasárnap reggel rossz időre ébredtünk, esett az eső, de közben verseny volt. Portofinot is meg akartuk nézni, de sajnos az út le volt zárva az esőzések miatt és csak nagy kerülővel jutottunk volna oda.
Inkább hagytuk, legalább van miért visszamenni valamikor. Összesen 2600 km hosszú volt az út, eléggé elfáradtam, de megérte.
Asszony nagyon happy volt és ez volt a lényeg.
This entry was posted in Autók és utazás, Egyéb, Európa, Olaszország, Tengerpart, Városok, Világ
